Jan. 25-én Csíkszeredában hivatalosan is bejegyeztette magát az elmúlt években nem hivatalosan működő Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport /KAM/. A tudományos műhely kiadványa lesz az Átmenetek, alcíme: A mindennapi élet antropológiája. A KAM képviselői: Bíró A. Zoltán, Magyari Nándor László és Gagyi József/Felhívás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./
1991. június 12.
A Csíkszeredában működő Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport tevékenységét és eddigi eredményeit ismertetik a csoport tagjai, többek között Gagyi József és Bíró A. Zoltán. 1991-ben megkezdték a Kommunikációs Antropológiai Füzetek kiadását, ezekből kettő, a romániai magyar kultúra intézményeivel, illetve a mentális környezettel foglalkozó nyomdakész állapotban van. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./
1994. szeptember 2.
Az RMDSZ Egyeztető Tanácsa oktatási szakbizottsága szept. 2-i üléséről közleményben számolt be. Jelen voltak az oktatási szakkuratórium tagjai /elnök: Kelemen Árpád egyetemi tanár, titkár. F. Ferenczi Rita, tagok: Bíró A. Zoltán, Lászlófy Pál, Sebők Péter, Nagy F. István, Tonk Sándor, Vetési László/. A támogatások odaítéléséhez szükség van a romániai magyar oktatási hálózat sokrétű felmérésére, ennek nyomán a prioritási sorrend meghatározására. Cs. Gyimesi Éva, az oktatási szakbizottság elnöke ismertette, hogy mit kell tartalmazni a pályázatoknak, egyben javaslatot tett az elbírálás szempontjaira. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
1995. május 16.
A csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, régebbi nevén a KAM azt vizsgálta, hogy milyen következményekkel jár a közösségre és az egyénre székelyek körében tömegessé váló magyarországi munkavállalás. Ezt a programjukat /A székelyföldi vendégmunka típusú migráció/ az Illyés Alapítvány is támogatta. Kutatásuk eredményeit az Antropológia Műhely 6. és 7. számában tették közzé. Első következtetésük az, összegezte Bíró A. Zoltán társadalomkutató, hogy a székelyföldi társadalom egészét, az életvitelt, a szokásokat, a munkamorált ez a vendégmunka nem változtatta meg. Ennek az a magyarázata, hogy itt a lokális közösségek nagyon erősek. A közösségi életnek ez a szervezési módja 1989 után érdekes módon megerősödött. Az elmúlt évtizedeket átugorva az emberek a kollektivizálás előtti minták szerint akarják alakítani életüket. Ennek ellenére várható, hogy évek múlva megindul az individualizáció, csökkenni fog az egymáshoz való igazodás több évszázada tartó gyakorlata. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 16., Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 17./
1995. október 4.
A csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport /KAM/ Regionális és Antropológiai Kutatások Központja bemutatta a Pro Print Kiadóval közösen indított sorozatuk első kötetét: Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról című tanulmánykötetét. A házigazdák nevében Túrós Endre és Bíró A. Zoltán beszélt a KAM eddigi eredményeiről, terveiről, a Helyzet-könyvek néven induló új sorozatukról. Ez a sorozat a KAM és a Pro Print Kiadó által elindított Társadalomtudományi Könyvkiadási Program részét képezi. A sorozat következő két kötete lesz: Elvándorlás? Vendégmunka és életforma a Székelyföldön, illetve Egymás mellett élés. A román-magyar, magyar-cigány kapcsolatokról. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 4./
1995. november 27.
Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője nov. 27-én Budapesten, az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja rendezésében tartott előadásában kifejtette, hogy a romániai magyarságban kialakulóban van az etnikai tömb létrehozására irányuló folyamat. Veszélyesnek nevezte, hogy az RMDSZ a szerveződő etnikai tömb védőernyőjeként működjön. Nehezményezte, hogy sem Budapest, sem Bukarest nem figyel eléggé a "periférián elhelyezkedő" romániai magyarok iránt. Molnár Gusztáv szerint Magyarország csapdahelyzetbe kerül, ha támogatja a romániai és szlovákiai magyarok autonómiatörekvéseit. /A romániai magyarok kivárnak. = Népszabadság, nov. 28./
1995. december 9.
Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatási Központ vezetője Budapesten, az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja által rendezett konferencián mutatta be kutatócsoportjuk legújabb kötetét, melynek címe: Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról. Bíró A. Zoltán kutatásaikról nyilatkozott a Népszabadságnak. 1989 után Székelyföldön, de nem csupán ott, hanem a tömbmagyar területeken is, a falvak élete fokozatosan visszatért a szokott kerékvágásba. A diktatórikus szorításból kiszabadulva egy nemzeti helyreállítási igény jelent meg az emberekben. - Másik kutatási témájuk a romániai magyar elit, a magyar közélet. "Az elit világa és a hétköznapok világa között valóságos szakadék alakult ki." "Az elit által képviselt eszméknek, az általa működtetett intézményeknek viszont semmiféle hatása nincs a hétköznapok világára." /Népszabadság, dec. 9./
1996. február 16.
Bíró A. Zoltán és társai megváltoztatták csoportjuk nevét: KAM /Kulturális Antropológiai Munkacsoport/ helyett Regionális és Antropológiai Kutatások Központja néven dolgoznak Csíkszeredában. Kiadványukat /Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról, Pro Print Kiadó, Csíkszereda,1995/ ismerteti Gáll Ernő, kiemelve, hogy könyvük a csoport szemléletében bekövetkezett bizonyos változásokat mutat. A könyv alcíme: Elemzések a romániai magyar társadalomról. Vizsgálódásaik többnyire Székelyföld hétköznapi valóságát mutatják be, azonban az egész romániai magyar társadalomra vonatkoznak. A csíkszeredai kutatók a változó Erdély felfedezőivé válnak. Megállapították, hogy a magyar és román társadalom kapcsolata "szerkezetileg nem konfliktusos", a két népcsoport kapcsolatában erőteljesen jelen van az asszimetria, a magyarság és a románság nem együtt, hanem egymás mellett él. A csíkszeredai kutatócsoport a romániai magyar elitet is vizsgálja erősen bíráló hangon, megállapítva, hogy a magyar elit működésében "1989 nem hozott szerkezeti változást", legitimációjukhoz újabb és újabb intézményeket hoznak létre. Szerintük ez az elit legitimációs válsággal küzd. Gáll Ernő felveti: nem érti "honnan az az indulat, ami szinte kisüt a romániai magyar értelmiség tegnapi és mai szerepét taglaló írásaikból?" Nem érti, mi tagadtatja meg velük a folytonosságot, "ami őket az erdélyi magyar önismeret régebbi próbálkozásaival összeköti?" /A Hét (Bukarest), febr. 16./
1996. július 29.
A romániai helyhatósági választásokat értékelte Bíró A. Zoltán /Csíkszereda/. A választások után magyarázgatás történik, a kisebbségi elit nem tudja hova tenni azt a kellemetlen fölismerést, hogy szétesni látszik a korábbi egységes, fegyelmezett kisebbségi magyar szavazótábor. Ez megrettenti a magyar elitet. Bíró A. Zoltán következtetése: A kisebbségi elit már nem képes megszólítani a kisebbségi társadalmat. Az etnikai érvek figyelmen kívül hagyása, a független jelöltek támogatása tulajdonképpen erről az "engedetlenségről" szól. - A magyar kisebbségi elit a túlélésre, helyzete átmentésére számít. Az új diskurzus nem indult meg, ezt csak külső, nem kisebbségi magyar berkekből származó késztetés és támogatás révén lehetséges. /Bíró A. Zoltán: A "nép" fölrúgta a korábbi alkut. = Népszabadság, júl. 29./
1996. szeptember 27.
Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM egyik vezetője élesen elítéli a romániai magyar elitet. Bíró szerint a "romániai magyar elit számára a temesvári aláírással egy álom ért véget." Most már a nem tud a nemzetiség nevében bejutni a hatalomba. A hatalomba bejutásnak ezek után csak egyéni útjai tűnnek járhatónak." /Bíró szerint tehát az egész elit csak a hatalomba akart bekerülni./ Az elit kisebbik része előtt eddig nem nyíltak meg a hatalom kapui, ők nem is nagyon tiltakoztak az alapszerződés ellen, s ők tettek a legtöbbet a karrier megalapozása érdekében. A nagyobb résznek csak akkor lenne esélye a hatalomba bejutásra, ha etnikai alapon lehetne kiszakítani egy "saját" részt. Mindez jelzi - Bíró szerint -, hogy a kisebbségi elit hatéves munkája mint "politikai vállalkozás" nem bizonyult igazán sikeresnek. A cikkíró szerint az alapszerződés családi, baráti beszélgetésekben alig fordul elő. - 1994-ben a nemzeti elemekre alapozó MDF-es gesztuspolitika szűnt meg egyik napról a másikra. Végül Bíró említ egy másik csoportot, a negyvenes fiatal technokratákét, akiknek Románia a működési lehetőséget, Magyarország a modernizációs modellt jelenti. Ennek a csoportnak az alapszerződés működési lehetőségekről üzen. /Bíró A. Zoltán: A magyar-román alapszerződés üzenetei. = Népszabadság, szept. 27./ A cikkíró szerint az egész romániai magyar elit csupán a karrierépítéssel törődik...
1997. augusztus 22.
Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum volt a házigazdája a II. összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpóziumnak, melynek rendezői közé tartozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Az első találkozót 1996-ban tartották, és akkor úgy döntöttek, hogy a következő öt évben minden alkalommal másik magyar kisebbség ad otthont a tanácskozásnak. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet- Nyelv és Történelemtudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg a szimpóziumot. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója a város történetéről, Popély Gyula, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatója a csehszlovák nemzetállam megteremtéséről beszélt, elmondta, hogy 1918 őszétől 1920 decemberéig több mint 106 ezer magyart űztek el. Bárdi Nándor /Budapest/ Javaslatok, tervek, dokumentumok az erdélyi kérdés rendezésére 1918 és 1940 között című előadásában a korabeli határrevíziós törekvésekről közölt adatokat. Szarka László /Budapest/ a magyar kisebbségek ügyének az 1946. évi párizsi békekonferencián való tárgyalásáról értekezett. Molnár Imre /Budapest/ Csehszlovákia egyházpolitikájáról szóló dolgozatát ismertette. Több előadó szerepelt még az első napon, köztük Mirnics Károly a Vajdaságból, Vincze Gábor Szegedről, Bíró A. Zoltán Csíkszeredáról. Másnap a kisebbségi múlt a helytörténetírásban gyűjtőcímmel folytatódott a tanácskozás. Többek között B. Kovács András: A Gömör-kutatás múltja és jelene, Mák Ferenc /Budapest/: A vajdasági honismeret kialakulása című előadása hangzott el. Végül a magyar kisebbségek történeti forrásai témakört tárgyalták. Hermann Gusztáv a székely nemzeti láda mítoszával foglalkozott, Sass Péter /Budapest/ az Erdélyi Katolikus Státus, a kolozsvári egyházi levéltárak helyzetét mutatta be, Vadkerty Katalin a "hontalanság éveire" vonatkozó szlovákiai forrásokról, Oláh Sándor az ötvenes évek székelyföldi átalakulásának helyi forrásairól, Páll Antal Sándor a három székelyföldi levéltárról beszélt. Vékás János ismertette munkáját /vajdasági magyar kisebbségi kronológia/, végül Dippold Péter munkahelyét mutatta be: Teleki László Alapítvány könyvtára, Közép-Európa adatbank. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 26., Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./
1998. április 4.
Nagyszabású munkába kezdett a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, a KAM: az 1989-ben lezárult korszak székelyföldi vonatkozásainak vizsgálatát kívánja elvégezni. Bíró A. Zoltán, az intézmény igazgatója elmondta, hogy Székelyföld 1945 utáni társadalomtörténetét szeretnék megírni öt-hat év alatt. Azt vizsgálják, hogy a kommunista hatalom kívülről át akarta alakítani ezt a régiót, és hogy e vidék helyi közösségei milyen módon védekeztek, hol kötöttek túlélési alkukat, vagy helyezkedtek szembe velük. Székelyföld kibocsátó közeg marad, még nem dőlt el, hogy lesz-e változás ezen a vidéken. /B. Kovács András: Kibocsátó közeg marad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./
1998. december 8.
Dec. 8-án Budapesten a magyar-magyar tudományos kutatások lehetőségeiről szervezett kerekasztal-beszélgetést a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete, Kisebbségkutató Műhelye, valamint a csíkszeredai KAM - Regionális és Antropológiai Kutatási Központja. A magyarországi és a határon túli magyar kutatóknak jobban át kellene gondolniuk az együttműködés lehetőségeit" - javasolta Bíró A. Zoltán /KAM/. Az erdélyi magyarság részéről az elmúlt időszakban erős igény mutatkozott a Magyarországgal való kapcsolatteremtésre. A nyelvi azonosságból fakadóan Magyarország "menedzselési háttérbázist" ad a romániai magyaroknak. Bíró A. Zoltán fontosnak nevezte, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos tudományos vizsgálódásokba ne csak alkalomszerűen vonják be az érintetteket, mert az időnkénti bekapcsolódás - megfogalmazása szerint - ellenőrizhetetlen eredményekhez vezethet. Szarka László /Budapest/ történész felszólalásában kiemelte: a nemzetközi kisebbségkutatásban nemigen szerepel a magyar kisebbség helyzete. Az anyanyelvi kultúra kutatása például éppen csak megkezdődött. A történész kijelentette: Magyarországon a szolidaritás és az utálat együtt van jelen nemcsak a közgondolkodásban, hanem a tudományszervezésben is. A rendezvény keretében mutatták be a KAM kiadásában újonnan megjelent köteteket. A Stratégiák vagy kényszerpályák? című kiadvány tanulmányokat tartalmaz a romániai magyar társadalomról, Bíró A. Zoltán szerkesztésében. Másik kiadványuk a székelyföldi elszegényedési folyamatokat elemzi. /Fórum a magyar-magyar kutatásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./
2000. szeptember 19.
Kettős ünnepet ül a szept. 19-én kezdődő társadalomtudományi szeminárium alkalmával a csíkszeredai KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja: húsz éve folyik Csíkszeredában informális keretek között társadalomkutatói csoportmunka és tizedik születésnapját ünnepli a Kommunikációs Antropológia Munkacsoport, a KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja elődje. A csoportmunkáról, a kezdetről számolt be Biró A. Zoltán, az intézet vezető munkatársa. Szerencsés véletlen folytán többen kerültek frissen végzett magyar szakos tanárok Csíkszeredába a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején. Akkor már itt tanítottak Túros Endre, Kósa-Szánthó Vilma, Demény István Pál, és itt dolgozott már Oláh Sándor. 1970-ben az iskola és a magyar nyelv és irodalom tanítása helyzetéről szerveztek kerekasztal-beszélgetést, amelyre felfigyelt a Korunk című folyóirat is. E társaság tagja volt Borbély Ernő is. Biró A. Zoltán elmondta, hogy 1979-ben indult Bukarestben A Hét hetilap mellékleteként a TETT, ennek volt egy kommunikációs száma, amit jórészt csoportjuk tagjai jegyeztek. Sokszor szerepeltek a TETT egy-egy tematikus számában. Először Etnológia Kör néven működtek, míg be nem tiltották. 1984-től már csak az esti összejárások maradtak. 1985-től már nem volt lehetséges a nyilvános találkozás, beszélgetés. A csoport most már teljesen informálisan, "repülő egyetemként" működik tovább. Tagjai: Bara Katalin, Biró Zoltán, Bodó Julianna, Gagyi József, Oláh Irén, Oláh Sándor, Túros Endre, valamint Magyari Nándor László és Magyari Vincze Enikő. - A munkacsoport tagjai egyre többet közölnek A Hétben és a TETT-ben. 1989-ben megjelent az Embertől emberig, a munkacsoport tagjai által írott és szerkesztett TETT-szám. 1987-ben megjelent az első közös tanulmánygyűjtemény: Néphagyományok új környezetben (Tanulmányok a folklorizmus-kutatás köréből), a Kriterion Könyvkiadónál, 1989-ben pedig az Albatros Könyvkiadónál a második közös tanulmánygyűjtemény: "Hát ide figyelj, édes fiam..." (Esszék az ifjúságkutatás köréből). 1989-ben jöttek a Kommunikációs Antropológia Füzetek. 1990 februárjában bejegyeztették hivatalosan a KAM-ot. Kiadták az Átmenetek (a mindennapi élet antropológiája) című, negyedévenként megjelenő társadalomtudományi folyóiratot és létrehozták a dokumentációs központot. Két különálló csoportot képeztek. Az egyiket a tényleges kutatómunkát végző munkatársak alkotják, emellett van a pártoló tagok csoportja. Társadalomkutatói munkát végzik heten, ebből öten élnek Csíkszeredában: Bodó Julianna, Gagyi József, Oláh Sándor Túros Endre és Biró A. Zoltán, a csoport tagja még Rostás Zoltán és Lőrincz József. Az intézményépítés a Soros Alapítvány és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával kezdődött. A támogatás a szükséges összeg 10%-át képezte, a többit a sikerrel megpályázott kutatási programokból teremtették elő. Jelen pillanatban három nagy munkája van az intézetnek: 1. Székelyföld hétköznapi világának feltérképezése kulturális antropológiai elemzések révén; 2. a romániai magyar társadalom, elit és intézményrendszer elemzése; 3. a regionális fejlesztést megalapozó adatbázisok készítése, fejlesztési programok készítése, a politikai döntéseket megalapozó helyzetelemzések, helyzetértékelések készítése. - Külön kell szólni a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadóval közösen megvalósított könyvkiadási projektről. A Helyzet-könyvek 10. kötetét most mutatják be: Miénk a tér? Szimbolikus térhasználat a székelyföldi régióban. - Munkájuk része az oktatás. Évi rendszerességgel tartanak féléves előadásokat különböző magyarországi egyetemeken. - Jelenleg nemzetközi projektekben vesznek részt: összehasonlító szociológiai vizsgálatot végeznek egy magyarországi régió és a csíki régió között. Szintén nemzetközi projekt a helyi identitás és a magyarságtudat helyzete alakulásának vizsgálata. /Sarány István: Társadalomismeret. Húszéves társadalomkutatói munka. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./
2000. szeptember 22.
A budapesti Akadémiai Kisebbségkutató Műhely és a csíkszeredai Kulturális Antropológiai Munkacsoport szervezésében szept. 21-én kezdődött Csíkszeredában a Lokális identitás és interetnikus kapcsolatok elemzése Kárpát-medencei magyar településeken című, műhelyvitával egybekötött kerekasztal-beszélgetés. A program célja a Kárpát-medence tizenhét településén - köztük Apácán is - a lokális identitás és az interetnikus kapcsolatok vizsgálata. A kiválasztott falvak magyar hagyományokon alapuló települések, közösségeik aránylag zártak. /Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 21./ A kutatások eddigi eredményeiről számoltak be a résztvevők. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa felvezetőjében elmondta: szükség van egy alapos népességszerkezeti felmérésre, kutatóprogramra, a program részeként pedig egy részletes székelyföldi társadalomkutatásra. A cél az, hogy az átfogó elemzés kisrégiós kutatásokból épüljön fel, megfelelően dokumentált anyag révén váljanak követhetővé a népességszerkezet változásai. Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai kutatócsoport vezetője úgy vélte, hogy minden ilyen vizsgálat alapját az esettanulmányok képezik. "Le kell számolni a nemzettudatra vonatkozó metaforákkal, tudományosan értelmezhető fogalmakra van szükség, és számolni kell az identitás alakulását befolyásoló gazdasági élet törvényeivel is." - mondta Bíró A. Zoltán. /Parászka Boróka: Reális kép a magyar identitásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 22./
2001. június 7.
Nemzetiségi lét, identitás és önszerveződés városi környezetben és falun címmel a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete május 30-31-én határon túli magyar szakemberek részvételével szimpóziumot szervezett Budapesten a kisebbségi magyarságról. A tanácskozást Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója nyitotta meg. A bevezető előadásoktól eltekintve a résztvevők konkrét esettanulmányokat ismertettek, a következő tematikai blokkok keretében: Demográfiai mutatók, asszimiláció, migráció, társadalmi struktúra; A nyelvi környezet és a nyelvhasználat sajátosságai; Identitás és interetnikus kapcsolatok; Tradíció, életmód, önszerveződés, kisebbségi intézmények. A tanácskozást a tematikai blokkok kiértékelése, majd kerekasztalvita zárta. Tamás Pál, a Szociológiai Intézet igazgatója vitaindítójában kifejtette, hogy ha a magyarság támaszpontjai kikerülnek a történelmi nagyvárosokból, ezzel kisebbségként kikerül a nagyvilág modernizációs áramlataiból. A kisvárosoknak, kistérségeknek nincs meg ahhoz az infrastruktúrájuk, hogy ilyen értelemben kiváltsák a nagyvárost. Ez a visszavonulás előadó szerint, egyben az illető országok többségi társadalmának befolyásolásából való kivonulást is jelenti. A felszólalók szinte kivétel nélkül cáfolni próbálták a Tamás Pál által vázolt helyzetképet. Szarka László is határozottan ellentmondott: a magyar értelmiség nem visszavonul, hanem folyamatosan mozog, soha ilyen mértékben nem volt integrálva. Bárdi Nándor szerint a mai modern világban a kapcsolatok szempontjából nem meghatározó, hogy ki hol lakik, új típusú kapcsolatok vannak kialakulóban,. Ezt Bíró A. Zoltán is megerősítette. Gagyi József arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt tíz évben felnőtt egy új nemzedék. Ők választhatnak Bukarest, Kolozsvár vagy Budapest között, elvileg legalábbis. Ők hova kapcsolódnak? - tette fel a kérdést. Szarka László arra figyelmeztetett, hogy az identitásépítő politikának nem leegyszerűsített, primitív, nacionalista képletek alapján kell működniük, hisz a magyar kisebbségeket alkotó közösségek nem így élnek, többségükben kétnyelvűek, és a mindennapi életük is többes indentitás gyakorlásával telik. A konferencia anyagát az MTA Kisebbségkutató Intézete könyv alakban is megjelenteti. /Guther M. Ilona: Szimpózium a kisebbségi magyarságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./
2001. július 4.
A civil-társadalmi lap, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány május-júniusi számában a falugondnoki modellről Bíró A. Zoltán közölt cikket. A szociális ellátás reformjáról Kerekes Károly RMDSZ képviselő, a kistérségi irodák és a falugondnokság témájáról Csipor Enikő térségfejlesztési menedzser értekezett. Beszámolót olvashatunk továbbá a Kolozsváron megtartott III. Civil Fórum 2001-ről. /Civil fórum. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2001. július 9.
A csíkszeredai Regionális Központ A Bíró A. Zoltán vezetésével a Csíki-medence jelenlegi társadalmi helyzetéről készített tanulmányt. A kutatási részeredményekről megoszlik a régió elöljáróinak véleménye. A kutatás részeredményei arra engednek következtetni, hogy a térség társadalmi krízishelyzetben található: a családok többsége egyik napról a másikra, előretekintés, tervezés nélkül él, az embereknek nincs jövőképük, ezért a kilátástalanság hangulata uralkodik a régióban. Papp Előd csíkszeredai alpolgármester egyáltalán nem látja olyan tragikusnak a helyzetet. Madéfalva polgármestere, Blága Béni megjegyezte, hogy a falusi ember az adózások miatti félelmében mindig kevesebbet vall be mindabból, amilye van. Madéfalván például 2800 hektár megművelt földterület található, de ebből csupán ezer hektár szerepel a gazdasági nyilvántartóban. A polgármester úgy látja, a madéfalviak évről évre jobban odafigyelnek terményeik minőségére, vegyszerezésükre, ápolásukra, szántóik pedig a környéken a legszebbek. Csíkszentmárton elöljárója ellenben igazat adott a regionális központ kutatóinak. Ábrahám Lajos szerint a lakosság mindössze tíz százalékát teszik ki azok, akik jó körülmények között élnek, 65 százalékuk az átlagosnál gyengébben, a többiek pedig annál rosszabbul. Kiutat is kellene javasolni a társadalom számára" - fejtette ki Ráduly Róbert Kálmán parlamenti képviselő. /Rédai Attila: Saját kézbe venni sorsunkat. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./
2001. október 4.
Bíró A. Zoltán elutasította Papp Kincses Emese állítását /Egyetem lesz, gaudeamus, örvendezzünk!, Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 27./. Szerinte Papp Kincses Emese nem akarta tudomásul venni, hogy elvesztette hatalmát, és vádolja azt, aki útjába esik. Papp Kincses Emese azt állította, hogy a Bíró vezette KAM akadályozta az egyetem létrehozását. Bíró szerint az egyetem esetében nem lehet térségi közösségi összefogásról beszélni. Bíró a szerkesztőséget is hibáztatta, hogy közölte ezt a cikket. /Bíró A. Zoltán, KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja: Mondani bármit lehet... = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./
2001. november 26.
Nov. 24-25-én a történelmi egyházaink képviselői, valamint politikusok és közéleti személyiségek A történelmi egyházak szerepe a kisebbségek életében címen tartottak konferenciát a zágoni Mikes-kastélyban. Az előadók kiemelték, hogy a kisebbségbe sodort közösségek életében az egyháznak fontos szerepet kell játszania. Kiss Jenő, a megyei könyvtár igazgatója szerint: ,,az egyházak bekapcsolódása a közösségek gazdasági életébe erkölcsi tőkét jelenthet bizonyos kezdeményezésekben", Baka Mátyás, a megyei tanács alelnöke is úgy vélekedett, hogy ,,nagyobb a hitele annak, amit az egyház kezdeményez". Bíró A. Zoltán csíkszeredai szociológus tudományos kutatási programban szerzett tapasztalatai alapján az egyház, a nemzeti identitás és a hétköznapok összefüggéseit villantotta fel. /(bodor): Kisebbségi konferencia Zágonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ A konferencia megtartása holland támogatással történt. A konferencia szervezői, Kiss Jenő könyvtárigazgató, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület titkára, és Demény Attila zeneszerző, az Erdélyi Magyar Zenetársaság elnöke együttgondolkodásra hívta a történelmi egyházak képviselőit. - A lelkészeknek tudomásul kell venniük az idők változását, s az egyháznak is igazodni kell a közösség igényeihez. Bíró A. Zoltán által végzett tudományos kutatási program eredményei mutatják, az egyházak által létrehozott szervezetek sokkal életképesebbeknek mutatkoznak, mint sok civil szervezet. Bíró Béla író, egyetemi tanár arra hívta fel a figyelmet, hogy hit és mítoszok nélkül nem lehet élni. A tradíciókból, a mítoszokból meg kell őriznünk azokat, amelyek konstruktívak lehetnek. /Köllő Katalin: Változó világban megújuló egyház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./
2002. július 15.
Sokkolóak voltak az idei népszámlálás nyilvánosságra hozott előzetes eredményei. Erről beszélgetett a lap munkatársa Bíró A. Zoltánnak, a csíkszeredai székhelyű KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának intézetvezetőjével. Az elmúlt években folytatott kutatások nagyjából hasonló irányzatokat jeleztek. A fogyatkozás mértéke nagyobb volt, mint amit vártak, de a székelyföldi gazdasági, szociális állapotokat figyelve nem meglepetés ez az eredmény. Hová "tűnt el" több mint 190 ezer erdélyi magyar? Sokan áttelepedtek Magyarországra vagy más külföldi országba, továbbá nem magyarnak vallották magukat, hanem feltehetően románnak, végül csökkent a születések száma. Biztosabbat a sokkal részletesebb adatközlés után lehet majd mondani. Négy-öt évvel kitolódott a fiatalok körében a házasságkötés és a gyerekvállalás közötti időszak. Ennek részint munkaerőpiaci okai vannak, állást és pénzt kell keresni, másrészt egyre többen vesznek részt felsőfokú vagy még magasabb szintű képzésben. Most a versenyképesebb csoport egy jelentős része az, amelyik elmegy. Lehet, hogy másutt kap állást, ezért elköltözik más városba, Magyarországra vagy még tovább. Az 1990 utáni kivándorlási hullám mérséklődött valamelyest, a gyerekvállalás is több lesz talán, megnő a családalapítások száma, de mindenekelőtt arra kell gondolni, hogy vajon a fiatalok rendelkeznek-e olyan tudással, amellyel itthon versenyképessé válhatnak. Az a felsőfokú képzés, amelyben a fiatalok többsége részesül, nem egyezik a hazai munkaerőpiaci kínálattal, mert vagy túl magas, vagy túl gyakorlatias. Ezen kellene javítani. /Pataky Lehel Zsolt: Hová tűnt el közel 200 ezer magyar? Interjú Bíró A. Zoltán társadalomkutatóval a népszámlálás előzetes eredményeiről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 15./
2002. július 18.
Nyárádszentmártonban szervezte meg az idén a MIÉRT (erdélyi magyar fiatalok RMDSZ mai csúcsvezetőségéhez áll közel álló érdekvédelmi szervezete) első nyári akadémiáját. Júl. 17-én kezdődtek az előadások. A vitára RMDSZ- politikusokat hívtak meg /Varga Attila képviselő, Szabó Károly és Eckstein Kovács Péter szenátor/. Júl. 17-én Veres Valér, Bíró A. Zoltán és Bodó Julianna szociológusok előadása hangzott el az erdélyi ifjúság problémáiról. A táborba várják Cosmin Gusát, a kormánypárt főtitkárát, Ecaterina Andronescu oktatási minisztert, Medgyes Pétert, a magyar Oktatási Minisztérium helyettes államtitkárát, Markó Béla szövetségi elnököt, Asztalos Ferenc parlamenti képviselőt és másokat. /(Máthé Éva): Nyári Akadémia - Nyárádszentmártonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./
2004. március 29.
Az MTA Politikai Tudományok Intézete és a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja – együttműködési programjuk keretében – a romániai magyar oktatás helyzetéről tartottak Budapesten kerekasztal tanácskozást. Biró A. Zoltán vitaindítójában az erdélyi magyar oktatás helyzetképét vázolta a KAM munkatársai kutatásainak tükrében. Elemzésében Biró A. Zoltán az erdélyi magyar oktatás jövőjére helyezte a hangsúlyt. A kutató figyelmeztet arra, hogy a „van", a „csak ennyi van", a „nincs elég" kimutatása és elemzése jóval nagyobb s figyelmet kapott, mint a működés módjára vonatkozó elemzés. /Guther M. Ilona: Társadalomtudományi kutatások tükrében. A romániai magyar oktatás helyzetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
2005. február 2.
Az erdélyi magyar népesség jelenlegi helyzetét feltáró kutatás eredményeinek bemutatásakor Biró A. Zoltán társadalomkutató a romániai magyarságról kialakult kép felülvizsgálatát ajánlotta. Elmondta, hogy általános vélekedés szerint a romániai magyarok körében a különbség a szórványvidék és a tömbmagyarság között van. Azonban sokkal komolyabb gondot jelent az a modernizációs szakadék, ami a falu és város, a községközpont és nem községközpont falu között felmerül. A romániai magyar felsőoktatás kapcsán egyre gyakrabban hangoztatják a túlképzés veszélyét. Valójában még mindig magas a felsőfokú tanulási igény. Gyakran mondják, hogy szétesett, irány nélküli a romániai magyarság. Ugyanakkor a vizsgálat szerint van szervezettség, azonkívül van kapcsolódás a politikai érdekképviselethez, a különféle egyházi és civil szervezetekhez. Ugyancsak sokan emlegetik, hogy mindenki elmegy, ha megkapják a kettős állampolgárságot. Ez sem így van. A kutatás feltárta, hogy meglehetősen tagolt a romániai magyar társadalom, és várható e tagoltság fokozódása. A magyarországi támogatás szempontjából ez azt is jelenti, hogy egyetlen sűrített támogatáspolitikai alapelvvel – például Szülőföld-program vagy kettős állampolgárság – nem kezelhető az egész kérdéskör. /Guther M. Ilona: Milyen is valójában a romániai magyarság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./ Az Új Kézfogás Közalapítvány megbízásából a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja (Csíkszereda), a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete munkatársaival közösen az erdélyi magyar lakosság jelenlegi helyzetét feltáró kutatást végzett. Az eredményeket az MTA PTI és a KAM munkatársai ismertették a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Laki László (MTA PTI) a földbirtoklásról és földhasználatról beszélt. A megkérdezettek kétharmada jelezte, hogy családjának van megművelhető földterülete. A különböző földtulajdonok közül a szántó a legelterjedtebb (55%). Ezek a földbirtokok elaprózottak, közel felük (46%) egy hektár alatti, s emellett szétdaraboltak is, azaz nagy részük 3-4 vagy még több tagból áll. A bérleti forma nem igazán terjedt el Erdélyben, ez konzerválja a birtokok elaprózottságát és szétdaraboltságát. A gazdaságok felszereltsége és gépesítettsége alacsony, sok a családtagok által végzett kézi munka. Kovách Imre (MTA PTI) a nagyobb mezőgazdasági vállalkozásokat vizsgálta. Esetükben szigetszerű modernizációról beszélhetünk. Valószínűleg a szerződéssel rendelkező gazdaságok lesznek a várható termelés-koncentráció nyertesei Ösztönözni kell a nagy magyarországi befektetők, termeltetők, illetve a romániai magyar gazdák romániai földvásárlását. /Guther M. Ilona: Milyen is valójában a romániai magyarság? Szociológiai kutatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2005. február 4.
Három új kötetet mutattak be február 3-án Csíkszeredában, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja székhelyén. Két kötet szerzője Bodó Julianna, az intézet munkatársa. A formális és informális szféra ünneplési gyakorlata az 1980-as években című kötet a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete (MTA PTI) kiadásában jelent meg, és a szerző tavaly megvédett doktori disszertációját tartalmazza. Bodó Julianna második könyve az intézet által kiadott Helyzet könyvek sorozat 12. kötete: „Így kollektivizáltak minket” – Kulturális antropológiai elemzés két székelyföldi településről. Végül Bíró A. Zoltán, az intézet vezetője az általa szerkesztett Közös érdek mentén. Társadalmi részvétel, társadalmi együttműködés című munkáját ismertették. /Szakkönyvbemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./
2005. március 31.
A magyarországi felsőoktatási és kutatási támogatások hasznosulása az egyes magyar kisebbségi régiókban címmel, április 4-5. között, kétnapos konferenciát tartanak Csíkszeredában, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. A jelzett témakörben végzett kutatások erdélyi vezetője, Bíró A. Zoltán, a KAM regionális és Antropológiai Kutatások Központjának igazgatója elmondta, hogy hároméves kutatási programról van szó, amelyet Berényi Dénes akadémikus, professzor vezetett. Ebben a programban, minden olyan országból részt vettek kutatók, ahol kisebbségben magyarok élnek, és amely országokba oktatási, kutatási, fejlesztési támogatás irányult. Ez a konferencia ennek a hároméves kutatási programnak az eredményeit mutatja be. A programban egy komplex kutatási módszertan alapján készültek a felmérések. Átfogó statisztikai összegzés is készült az 1990–2000 közötti időszak magyarországi támogatásairól, ezt Egyed Albert /Budapest/ végezte. Szociológiai kutatás készült a DOMUS programról, amely 1-3 hónapos magyarországi szakmai utakat tesz lehetővé. A kutatásjellegű támogatások nagyon jelentősnek bizonyultak, és ezek a személyekre vagy intézményekre szabott kutatási pénzek nagyon nagy szerepet játszottak abban, hogy az erdélyi magyar tudományban jelentős szakmai eredmények születtek. A 2000-ig terjedő kutatás eredményei azt mutatják, hogy a legnagyobb eredmény a magyarországi időszaki részképzéseknél várható. /Daczó Dénes: Mennyire voltak gyümölcsözőek a támogatások? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./
2005. május 25.
Biró A. Zoltán tudományos kutató, a KAM–Regionális és Antropológiai Kutatások Központja vezetője, egyetemi oktató a vele készült beszélgetésben értékelte a május 13-án lezajlott Székelyföld-konferenciát. Az elmúlt másfél évtizedben legalább egy tucat rendezvény foglalkozott Székelyföld fejlesztésének témakörével. Többször volt kísérlet arra, hogy tartósan fennmaradó munkacsoportot hozzanak létre, amely a Székelyfölddel foglalkozó „egyetlen” igazi szervezet lenne. Ez ugyanis egy sokszereplős térség, több erős kezdeményezés jelentkezik. Az eddigi tanácskozások sok érdekes részeredményt hoztak. Át kell térni a megfelelő szakmai színvonalú munkára. A legutóbbi tanácskozás, amelyet Hargita Megye Tanácsa szervezett, jelentős továbblépési esélyt jelent. Ezen a konferencián bemutatták Székelyföld – számokban című, Biró A. Zoltán és Zsigmond Csilla által készített tanulmányt. A legfontosabb feladat most már egy átfogó, alapozó jellegű térségi statisztikai munka lenne. Ennek hiányában átmeneti megoldást jelenthet a térségi családi háztartásokra irányuló rendszeres szociológiai adatfelvétel. A KAM keretében nemrég végeztek egy ilyen adatfelvételt. A térségben azok a háztartások vannak döntő többségben, amelyekre az „éppen csak megélünk” kijelentés jellemző, nem tudnak jelentősebb mértékben megtakarítani. A családi háztartások döntő többsége kivár, nem jelentkeznek tömeges mobilitási vagy migrációs szándékok. Ez a várakozási állapot jó helyzet a fejlesztési elképzelések, programok kidolgozására. E térségben a fejlesztés jelentős modernizációs fordulatot jelent. Egyfajta átalakulás előtt állnak, mely a munkavégzésben, a tanulásban, az információszerzésben a korábbitól eltérő modelleket hoz előtérbe. Hordozói a fiatalok, akik nemrég végezték tanulmányaikat, vagy éppen itthon tanulnak (a Sapientián, a Babes–Bolyai térségbe kihelyezett tagozatain). A generációs váltás nagyon közel van. Szükséges a térségi jövőképek kialakítása. /Cseke Gábor: Túllépni a „nagy eseményen”. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./
2006. február 3.
Tíz román állampolgárból egy nem ismer egyetlen hazai írót sem, ugyanennyinek a házában pedig egyetlenegy könyv sincs. A romániai lakosság háromnegyede soha nem megy színházba, de moziba sem, derült ki közvélemény-kutatásból. Romániában Erdély és Bukarest állnak a legjobban a kulturális infrastruktúrát illetően. A lakosság 88 százaléka soha nem járt operában. A maradék 12 százalék jórészt Bukarestből és Erdélyből kerül ki. A válaszadók negyven százalék heti rendszerességgel eljár templomba. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának kutatói a székelyföldi kulturális intézményeknek a régió várható fejlesztésében betöltött szerepéről készítettek friss felmérést. „Meglepő eredménynek számít, hogy közel ezer ilyen intézmény működik a régióban” – mutatott rá Biró A. Zoltán intézményvezető. /(G. E.): Isán István Csongor: Nem imponál a kultúrbarométer. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2006. február 20.
A Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK), a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja szervezett konferenciát Csíkszeredában, február 18-án. Az erdélyi jövőképet nem Budapesten kell kitalálni – jelentette ki Egyed Albert, a budapesti Magyar Művelődési Intézet osztályvezetője. Egyed Albert hangsúlyozta: a jövőkép kialakításáról helyben kell dönteni, ugyanis az azt megalapozó információk helyben vannak. Térségi kulturális értékek feltárása és hasznosítása témakörben hangzottak el előadások a rendezvényen. Egyed Albert a Kárpát-medencei jövőképekről tartott beszámolójában kiemelte: a „belső anyaország” kifejezés közösségi felelősséget ró a Székelyföldre. A magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának idei támogatáspolitikáját vázolta Lakatos Mihály főosztályvezető. Szerinte közös nevezőre kell hozni a szülőföldön való boldogulás és a szabad munkaerő-áramlás igényét. Tóth István, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet munkatársa a kulturális menedzsment teréről szolgált követendő példákkal a hallgatóság számára. Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és egyházügyi főosztályának vezetője a közösségek kovászaként tevékenykedő, a helyi művelődési életben jelentős szerepet játszó személyek fontosságáról szólt. Biró A. Zoltán társadalomkutató, egyetemi oktató a szakképzés lehetőségeiről beszélt, majd Karda Emese, a HMKK igazgatója és Lakatos Mihály átadta a szakképzést igazoló diplomákat a kulturális intézményvezetői képzés első végzőseinek. A konferencián bemutatták a HMKK két legújabb kiadványát, a Kultúra – térség – szaktudás című tankönyvet és Oláh Sándor Térség – kultúra című könyvét. /Sarány István: Kultúra és közösségi felelősség. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./
2006. május 11.
Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság megalapításának tizedik évfordulója alkalmából tartott ülésen példaértékűnek nevezte e testületet, továbbá a 2003-ban létrejött Nyugati Magyar Tudományos Tanács Elnöki Bizottságának tevékenységét. Az MTA 1990-ben vezette be a külső tagságot, majd 2000-ben a köztestületi tagságot, megfogalmazása szerint ez utóbbi döntés azt jelentette: „ugyanolyan jogokkal testvérünknek, sőt társunknak fogadjuk a határon túl élő magyar tudósokat is”. Vizi E. Szilveszter kiemelte, hogy azóta az Akadémiának több mint ezer köztestületi tagja van külföldről – a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Kolozsvári területi bizottság létrehozását tervezi az eddigi öt grémium mellett a MTA. Jelenleg Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Veszprémben és Debrecenben dolgozik ilyen testület. A tudományos ülésen akadémiai ezüstérmet vehetett át Berényi Dénes fizikus, aki tíz éven át vezette a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, helyét szeptemberben Görömbei András irodalomtörténész veszi át. A Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ több erdélyi magyar tudóst és kutatót tüntetett ki munkásságukért: Arany János-életműdíjban részesült Egyed Ákos erdélyi professzor. Bíró A. Zoltán erdélyi irodalomtudós Arany János-díjat, Balázs Imre József erdélyi irodalomtörténész és kritikus Arany János Fiatal Kutatói Díjat, míg a kárpátaljai születésű Dudics Iván, a műszaki tudományok kandidátusa, Arany János-érmet kapott. /Kolozsvári MTA-testület? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./
